Hasznos infók

MAGATARTÁS VIHARBAN…

Minden hajóvezetőnek ismerni kell azokat a jeleket, melyek előre jelezhetik a viharos szelet, vagy vihart. Az erős, sokszor viharos szeleket a vitorlázás során nem kerülhetjük el, és úgy személyes, mint tárasaink biztonsága érdekében kellően erre is fel kell készülni. Az időjárás alakulásában nagy a szerepe a légnyomás változásának, ezért ajánlatos a barométert figyelemmel követni. A légnyomás hirtelen bekövetkező, akár néhány millibáros emelkedése vagy süllyedése is jelentős figyelmeztetés az időjárásban várhatóan bekövetkező változásra. A hirtelen változáson van a hangsúly. Természetesen nem mindig igaz, hogy a hirtelen emelkedő nyomás – mely szép időt jósol – nem jelenthet erős szelet, vagy vihart. Helyi, vagy nagyobb kiterjedésű légáramlat okozta légnyomásváltozásból – mely erős felmelegedésre vagy lehűlésre következik be – még a meteorológiának is nehéz kiszámítani a várható következményeket.

A gyorsan haladó felhőzet, vagy két felhőréteg egymás fölötti vonulása is intő jel kell, hogy legyen. Ha távoli dombok, vagy kiemelkedő tárgyak láthatósága szinte átmenet nélkül megjavul, ez azt jelzi, hogy abban a térségben nagy sebességű légáramlatok vannak. Ilyen jelek észlelésekor még szép idő esetén is elő kell venni a mentőfelszerelést és partközeli helyre kell igyekezni, hogy szükség esetén védett kikötőhelyet találjunk, még az idő rosszabbra fordulása előtt. Aki hajóvezetőként nem érzi a felelősségét és elmulasztja a szükséges intézkedések megtételét, az gondtalanul jár el. Ez kisebb esetekben szabálysértést, súlyosabb esetben büntetőeljárást is vonhat maga után.

Aki magában és hajójában bízva nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, és nem készül fel a vihar fogadására, az lebecsüli a természeti erőket, az nem igazi vitorlázó. Az ilyen magatartásból sajnálatos balesetek származnak.

A balatoni viharok főéként nyáron a kora délutáni órákban az erős felmelegedés hatására olyan hirtelen törnek ki, hogy még tapasztalt vitorlázók is sokszor meglepődnek.

A fullasztó hőség és a teljes szélcsend – éppen az erős felmelegedés miatt – ugyancsak intő jel. A tapasztalt vitorlázó ilyenkor szinte kétszeres éberséggel figyel a legapróbb változásokra is, mert az erős felmelegedés hatalmas légtömeget aktivizálhat, akár helyi zivatar formájában is. Ennek  hevessége elérheti azt a kritikus pontot, mely a csónakokra, illetve kisebb jolléra veszélyes lehet.

Ha a viharjelző alapon áll, a H.Sz. szerint, csónakokkal és jollékkal a Balatonon 1500 m-nél messzebbre nem szabad a partvonaltól a nyílt víz felé eltávolodni.

De mit kell a vihar jeleli láttán tenni?

1. Készenlétbe kell helyezni a mentőmellényt és a mentőfelszerelést, esetleg mások mentésére felkészülni.

2. Vízközépen levő jollék készítsék elő horgonyukat sodródó horgonyzásra. A kötél szabad kifutására fontos ügyelni!

3. Még szélerősödés előtt csökkenteni kell a vitorlafelületeket, szükség esetén – ha már nincs remény védett hely elérésére – szereljünk le, dugjuk el a fedélzet alá a vitorlákat! Dobjunk csukott horgonyt 2 – 3 hajóhossznyi kötéllel az orr kötélvezetőn átvezetve!!
   HÚZZUK FEL A SWERTET ÉS A KORMÁNYT, ÉS RÖGZÍTSÜK.  VEGYÜK FEL A VIHARRUHÁNKAT

4. A szél beindulása után úgy helyezkedjünk a hajóban, hogy az orr kiemelkedjen a szemben érkező hullámok fölé. A mégis becsapó vizet azonnal merjük, és hagyjuk a hajót a másik part felé sodródni.

5. A hajót úszva elhagyni határozott felelőtlenség, mely több esetben bizonyíthatóan fulladásos, halálos balesethez vezetett!

6. Amennyiben az É-i, vagy D-i partról várható a vihar, a parti sávtól 1 km-en belül meg kell próbálni elérni egy védett helyet. Lehet ez a nádas is, mely igen alkalmas viharban menedékhelynek. A kisebb hajókat kitűnően rögzíthetjük a nádcsomókon átvetet kötél segítségével, mellyel jelentősen növelhető a biztonság.

7. É-i szélben a D-i part előtt menjünk védett kikötőbe. Ha nem érjük el, szereljünk le és csukott horgonnyal sodródva érjük el a D-i partot. Ott a nádas szélén, vagy a partközelben combig érő vízben kiszállva toljuk ki a partra a hajót. A vihar elülte után a víz kimerése és a sérülések javítását követően tegyük csak újból vízre a vitorlást.

8. D-i partról fújó szél esetén, ha már nem tudunk D-i kikötőbe befutni, vagy vízközépen,

esetleg az É-i part közelében vagyunk, sodródjunk az É-i partra. Vagy csökkentett vitorlafelülettel (ilyenkor inkább az orrvitorlát hagyjuk fenn) vagy csukott horgonnyal sodródjunk. A másik parton a fent leírt módon nádasban állva várjuk meg a vihar csillapodását. A vihar közeledtét és minősítését a part mentén sűrűn elhelyezett, sárga színnel felvillanó, fény és villogási sebessége jelzi.

A percenként 45-ször villanás „I. fokú” viharjelzés, ami azt jelzi, hogy a szél sebessége elérheti a 14 m/s-ot (7 Bfr. erősség)! A H.Sz. szerint ilyenkor csónakkal és vízi sporteszközzel a parttól 500 m-nél jobban nem szabad eltávolodni.

A percenként 90-szer felvillanó, sárga színű fényjelző jelzi, hogy a szél sebessége meghaladhatja a 17 m/s-ot (8 Bfr erősség)! A H.Sz. szerint ilyenkor csónakok és vízi sporteszközök közlekedése tilos!

Ilyen villogó van pl. Siófokon, Almádiban Füreden, stb. úgy elhelyezve, hogy a tó teljes nyílt területéről látható.A Velencei-tavon is kiépítették a rendszert.

Egy hasznos link: http://www.rsoe.hu/index.php?pageid=v_viharjelzo&nyelv=1

Tehát a  Hajózási Szabályzat pontosan rögzíti, hogy milyen jelzés esetén a vitorlás csónaknak és a vitorlás kishajóknak kategóriájuk szerint milyen feltételek mellett szabad eltávolodni a parttól, illetve milyen jelzésnél milyen hajótípussal kell kikötni.

Fontos, hogy a vitorlás kishajókra vonatkozó szabályoknál helyesen ítéljük meg a saját hajónkat! A vitorlás csónakot és a vitorlás kishajót nem szabad összetéveszteni!

Továbbá az is fontos, hogy az uszonylemez (swert) nem ballaszt, nem tőkesúly!

Az erős szélben lent hagyott uszonylemez (swert) a hajó felborulásához fog vezetni, mert a hajó oldalt sodródását akadályozza! Az erős idő közeledtével az előkészületek során, fel kell húzni!

Gyakori eset, hogy az elakadt vagy lekötött behúzó kötelek miatt felborul a vitorlás kishajó. Fontos, hogy a felborult hajót, vagy csónakot úszva ne próbáljuk meg elhagyni! Ha nem tudjuk a borult hajót visszafordítani, akkor a vízből kiálló hajórészbe kapaszkodva vészeljük át a vihart, várjuk a segítséget. A nagy sebességű szél a vizet - a víz felszíne felett olykor 1-1,5 m magasan is – szétporlasztja, hordja. Ezért a víz felszínén úszó nem jut oxigénhez, hanem vízpárát lélegezve be, kiteszi magát a fulladásnak. Ezért minden lehetőséget ki kell használni, hogy víz színe fölé emelkedve oxigént lélegezzünk be, és ne vízpárát.

A szél irányának háttal fordulva és kiemelkedő tárgyba – akár a felborult hajóba – kapaszkodva erre megvan a lehetőség. Az ilyen helyzetbe jutott vitorlázó legyen fegyelmezett és gondoljon arra, hogy magatartásától és akaratától függhet személyes vagy társai biztonsága.

Borulás után első feladat, hogy a hozzánk tartozókat megkeressük, és a hajót leszereljük. Borulás esetén a vitorlák lehúzása azért fontos, mert ha felületükön vizet kapnak, az árboc csúcsát a mederfenék irányába lenyomják és az árboc „lefúr” az iszapba. Ilyen esetben önerőből ne kíséreljük meg a hajó visszaállítását, mert az nehéz feladat. Arról azonban meg kell győződni, hogy a borulást követően nem került-e valaki a nagyvitorla alá. Ájulás vagy sérülés esetén emeljük ki társunkat a lehető legmagasabbra a vízből és rögzítsük úgy, hogy megfelelő mennyiségű oxigént tudjon belélegezni.

A ruházatot nem szabad levenni, mert minden egyes réteg késlelteti a test lehűlését. Erős szélben ez különösen fontos, mert a szélnek jelentős hűtőhatása van. 15°C körüli hőmérsékletű vízben 4-5 óra alatt hűl le a test életveszélyesen, de erős szél esetében ez 2-3 óra alatt is bekövetkezhet.

Az a szabály, hogy viharban csukott horgonnyal horgonyzunk, csak kis hajókra (uszonyos!)  érvényes. Tőkesúlyos vitorlással ilyen jellegű horgonyzást nem szabad végrehajtani. Csukott horgonynál 2-3 szoros hajóhosszú kötéllel a hajó orra szembe fordul a széllel és a hullámokkal. Ez azért fontos, mert ellenkező esetben az oldalról jövő hullámok felboríthatják a csónakot, vagy a hajóba becsapva elősegítik süllyedést. Ezért még a sodródó horgonyzásnál is merjük ki a becsapódó vizet, és minden eszközt felhasználva csökkentsük annak lehetőségét, hogy víz jusson be a hajótestbe. Tilos ilyenkor a hajó oldalára ülni, az úszótestet mindenképpen a hajó lehető legmélyebb pontján terheljük. (Swert szekrény mellett, hátul.)

Amennyiben partközelben vagyunk, és a hullámverés nem nagy, megkísérelhetjük, hogy összecsukott horgonnyal, 3-4 szeres hajóhossznyi kötéllel, sodródva, átvészeljük a vihart. Fontos azonban, hogy a horgony kötelét az orrban levő kötélvezetőn átvezetve az árboc tövéhez kössük. Az oldalmerevítőkkel kimerevített árboc ugyanis a hajó legmegfelelőbb rögzítési pontja ilyen esetben. Árboctörés esetén leszerelünk, és a megmaradt részt a hajóhoz rögzítve mielőbb védett kikötőt keresünk.

Horgony-elvesztés vagy – leszakadás esetén tartalék horgonnyal horgonyzunk, vagy sodródva keresünk védett helyet. A hajótest lékesedése esetén tömjük be a rést pl. csomagokkal. Ha túl nagy a keletkezett nyílás a hajó alatt egy vitorlát, vagy ponyvát húzzunk át, s mielőbb juttassuk partra a hajót. Viharban a hajóból kiesett embert szemmel kell tartani addig, amíg vissza tudunk menni érte, hogy kimentsük.